Házak Print

A Balaton-felvidéki ház kívül kicsi, belül tágas. Nem töri meg a tájat- amely maga is bensoségesen kicsi, -hanem belesimul. Ostípusa a borpince, amely elobb épül fel, mint a ház, és ma is belso szentélye annak. A pince a föld alatt van, de ha belépsz, katedrális tágul ki elotted. Nincs ház koboltos pince nélkül, és a hegyen is van mindenkinek borpincéje, présháza.o

Ez a ház 50-80 cm-es kofalakból áll, télen meleg és nyáron huvös. Kofal, nádteto és meszelt fehér fal: ez a hármas a Káli-medence arcképe. Arca királyi arc. Szeme két hatosztásos ablak, homloka magas oromfal fehéren fehér vakolatdísszel, koronája a csipkefal, ahogy itt mondják „macskalépcso", mely két „füllel" a homlokzatnál szélesebbre ereszkedik. Minden ház telekhatárra épült. Tornácos -ajtós-ablakos oldalát délnek és az udvarnak, hátát a szomszédnak veti. Az utca felol csupa virág: kerített kiskert, a háziasszony versengo kirakata, fazékban nevelt leander.

Az épület a klasszicizmus formáit mutatja, de annak magyar parasztváltozatát. Az ívek, oszlopok, párkányok zömökek, puhák. Gömbölyuek a sarkok a hajdani építomester kezétol, a százéves mészrétegtol. Az árnyék e puha, fehér formákon mint rózsaszín szórt fény jelentkezik.

A homlokzat vakolatdísze: napmuvészet. Árnyékban jelentéktelen, de ahogy a nap jár, ahogy fénye végigsúrolja, a formák rózsaszín árnyéka szüntelenül változó színházat varázsol elénk. A mufaj csúcsa a szentbékkálli Istvándi-ház, hála a családnak, amely máig lakja és gondját viseli. A népi építészet és a vakolatdísz a Káli-medencében újra virágzik, és remény van hosszú távú továbbélésére.